Anyag és energia

A kártevő megfigyelés a mezőgazdaságban az a gyakorlat, amelynek során a növényeket és a talajt rendszeresen ellenőrzik a rovarkártevők és más betegségek jelei után. Ez segít a gazdáknak azonosítani a lehetséges problémákat, mielőtt azok súlyossá válnának, és így megelőző intézkedéseket hozhatnak terményeik védelme érdekében. A kártevők megfigyelése magában foglalhatja a kártevők fizikai jeleinek - például tojástömegek vagy ürülék - ellenőrzését, illetve csapdák és egyéb felderítő eszközök használatát.

Az öntözést a száraz időszakokban a víz pótlására, a (homokos) talajok termőképességének növelésére, a vízérzékeny növények termésminőségének javítására és a termésveszteség kockázatának csökkentésére (pl. csepegtető öntözés) használhatjuk. Az öntözés hatékonyságának javításával biztosítható, hogy a termesztett növények öntözése során kevesebb víz kerüljön felhasználásra, illetve adott esetben elpazarlásra. Ez jobb vízgazdálkodási technikákkal és technológiával érhető el, például esőztetők, csepegtető csövek és más víztakarékos eszközök használatával.

A szakaszos legeltetés egy olyan mezőgazdasági technika, amelyben a legelőket kisebb részekre osztják, és az állatokat rendszeresen váltogatják az egyes részeken. Ezt a technikát a mező talajának és növényzetének minőségének fenntartására, valamint a túllegeltetés kockázatának csökkentésére alkalmazzák. A rotációs legeltetés az állatállományban előforduló betegségek és paraziták terjedésének kezelésére is alkalmazható.

Az agrár-erdészeti rendszerek a mezőgazdasági tevékenységek és az erdészeti gyakorlatok célzott kombinációját jelentik ugyanazon a területen. Ez a fajta gazdálkodás célja a talaj termelékenységének növelése a természeti erőforrások és a környezet fenntartása mellett. Az agrár-erdészeti rendszerek jellemzően fák, cserjék és növények keverékét tartalmazzák, amelyek számos élelmiszert, energiaforrást és egyéb anyagot biztosíthatnak. További előnyök közé tartozik a talajvédelem, a jobb vízmegtartás és a jobb kártevő-szabályozás.