Víz

A mikorrhiza gombák pozitív hatással vannak a foszfor és a mikroelemek felvételére, továbbá kedvező hatással a növényvédelemre. Bizonyos körülmények között a mikorrhiza gombák alkalmazása a vegyszeres műtrágyák és növényvédő szerek használatának csökkentését eredményezheti.

A trágyakezelés az állattartásban egy összetett folyamat, mely a trágya keletkezésétől annak a tároláson és kezelésen át a talajra történő kijuttatásig tart. A trágyatárolók és a trágya tárolásának célja elsősorban a felszín alatti és felszíni vizek szennyezésének megelőzése, valamint a trágya tápanyagértékének megőrzése. A tartályoknak jól záródóknak kell lenniük, és meg kell akadályozniuk a trágya esetleges kijutását, kimosódását vagy a környezetbe való elfolyását.

Az erózióvédelmi sávok általában olyan fűből vagy fűfélék és hüvelyesek keverékéből álló sávok, amelyek a művelt, lejtős földterületeken húzódnak, a művelt területekkel váltakozva a lejtő mentén gátolják a víz okozta talajpusztító tevékenységet.

Az öntözést a száraz időszakokban a víz pótlására, a (homokos) talajok termőképességének növelésére, a vízérzékeny növények termésminőségének javítására és a termésveszteség kockázatának csökkentésére (pl. csepegtető öntözés) használhatjuk. Az öntözés hatékonyságának javításával biztosítható, hogy a termesztett növények öntözése során kevesebb víz kerüljön felhasználásra, illetve adott esetben elpazarlásra. Ez jobb vízgazdálkodási technikákkal és technológiával érhető el, például esőztetők, csepegtető csövek és más víztakarékos eszközök használatával.

A szakaszos legeltetés egy olyan mezőgazdasági technika, amelyben a legelőket kisebb részekre osztják, és az állatokat rendszeresen váltogatják az egyes részeken. Ezt a technikát a mező talajának és növényzetének minőségének fenntartására, valamint a túllegeltetés kockázatának csökkentésére alkalmazzák. A rotációs legeltetés az állatállományban előforduló betegségek és paraziták terjedésének kezelésére is alkalmazható.

Az agrár-erdészeti rendszerek a mezőgazdasági tevékenységek és az erdészeti gyakorlatok célzott kombinációját jelentik ugyanazon a területen. Ez a fajta gazdálkodás célja a talaj termelékenységének növelése a természeti erőforrások és a környezet fenntartása mellett. Az agrár-erdészeti rendszerek jellemzően fák, cserjék és növények keverékét tartalmazzák, amelyek számos élelmiszert, energiaforrást és egyéb anyagot biztosíthatnak. További előnyök közé tartozik a talajvédelem, a jobb vízmegtartás és a jobb kártevő-szabályozás.

A mezővédő erdősávok olyan fasorok és cserjések, amelyek alapvető célja, hogy gazdasági, környezeti és közösségi előnyöket biztosítsanak. A legtöbb mezővédő növény elsődleges célja a szél lassítása, ami kedvezőbb feltételeket teremt a talaj, a haszonnövények, az állatállomány, a vadon élő állatok és az emberek számára.

A talajtakaró megőrzi a nedvességet, csökkenti a hőmérsékletet, felfogja az esőcseppeket (csökkentve azok pusztító hatását), elnyomja a gyomok növekedését, és élőhelyet biztosít a talaj táplálékhálózat azon tagjai számára, amelyek legalább egy részét a föld felett töltik. Ez a földhasználattól (szántóföld, szénaföld, legelő vagy legelő) függetlenül igaz.